hírlevél

BACH ÉS GLINKA VESZPRÉMBEN

 
Bach E-dúr zongoraversenyét és Glinka Gran Sestetto Originale című darabját játssza Fülei Balázs április 6-án és 7-én a Mendelssohn Kamarazenekarral a veszprémi Hangvillában. A koncertprogramokban viszonylag ritkábban szereplő Mikhail Glinka – akit az orosz nemzeti opera szülőatyjaként tartanak számon – igyekezett az Oroszországon kívüli zenei befolyásokat is magáévá tenni, Itáliában Bellinivel, Párizsban Berliozzal kötött barátságot. Rendíthetetlenül utazott keresztül-kasul Európán, családjának pedig azt írta: úgy érzi magát, mint egy agyonhajszolt postaló. A veszprémi koncerten elhangzó Esz-dúr szextettet 1832-ben komponálta zongorára, két hegedűre, brácsára, csellóra, és nagybőgőre.
 
 

NYÁRI AKADÉMIA A KÁROLYI KASTÉLYBAN

 
Ez év júliusában rendezik meg Fülei Balázs ötlete nyomán és művészeti vezetésével a fehérvárcsurgói Károlyi Kastélyban az első Echo Nyári Akadémiát. A mesterkurzusra jelentkező hegedűsöket, csellistákat, és zongoristákat a Liszt Akadémia három tanára, Kováts Péter hegedűművész, Varga István gordonkaművész, és Fülei Balázs várja.
 
 

ÖT KONCERT KECSKEMÉTEN

 
Március közepén Richard Strauss Burlesque című darabját játszotta a Kecskeméti Szimfonikus Zenekarral, a Bartók bogaras világa-interaktív koncerttel pedig négy alkalommal a fiatalokhoz hozta közel Bartók személyiségét Fülei Balázs – szülővárosában, Kecskeméten.
Az ehhez kapcsolódó interjú itt olvasható.

 
 

A BAL KÉZRE ÍRÓDOTT ZONGORAVERSENY UTÓÉLETE

 
Hommage à Stravinsky címmel indult ez év elején az UMZE és a Concerto Budapest közös sorozata a Zeneakadémián.  Ravel bal kézre írt zongoraversenyéről – amely a január 13-i koncerten hangzott el – Ozsvárt Viktória írt kritikát a Muzsika című folyóiratba.
 
A hangversenyt záró két darab az 1930 körüli Franciaországba vezetett. Bár a Tavaszi áldozat bemutatója után Maurice Ravel a mű leglelkesebb pártolói közé tartozott, a D-dúr zongoraverseny (1930) komponálásának idején már elhidegült Stravinsky nézeteitől. A zongoraverseny változatosan kezelt ritmusképletei apropóján is szervesen illeszkedett az est műsorába. A versenyművet Paul Wittgensteinnek, a háborús sebesülése következtében jobb karját elveszítő zongoristának írta Ravel, aki maga is aggódott, nem érződik-e majd üresnek a zenei anyag. A hangzás alapján Ravel kiválóan megoldotta feladatát, nem kevésbé remekelt az est szólistája, Fülei Balázs. Mivel a dallamot és a kíséretet ugyanaz a kéz játssza, így többnyire nagy ugrások választják el egymástól a két szólamot. A kivitelezés a technikai virtuozitáson túl érzékeny muzikalitást kíván, hiszen a zenei idő megfelelő kezelése kulcsfontossággal bír az értelmezés szempontjából. A zongora felső regisztereinek arpeggióit és a kísérő-figurációkat a szükségszerűen kitekert kézpozíció ellenére mintaszerű kidolgozottsággal hallhattuk. Az áttetsző, lírai szakaszok helyenként egészen földöntúli finomsággal szólaltak meg, a sűrűn felrakott mixtúrák pedig kérlelhetetlenül mennydörögtek Fülei előadásában. Zeneszerző és kongeniális előadója jóvoltából a tragikus hiányhelyzetből született mű a teljesség érzetét hagyta maga után.
 
                                                                    Muzsika, 2016, 3. szám
 
 

www.balazsfulei.com,contact@balazsfulei.com,www.facebook.com/balazsfulei
 
A hírlevél leiratkozáshoz kattintson ide!

Ez a weboldal sütiket használ, hogy a legjobb böngészési élményt nyújtsa.